Fuji

A Fudzsi (japánul: 富士) Japán legmagasabb hegye (3776 m) , az ország egyik jelképe, ezért gyakran előfordul a művészetben.                                                               

Katsushika Hokusai: A nagy hullám     

A hullám és a háttérben a Fuji vulkán kapcsolódik össze azáltal, hogy mindkettőt egy közös formai jegy, a (hulló) fehérség jellemzi: a hullámtaraj habja és a távoli hegyre hulló hó közös megjelenési formája a fehér pöttyök.        

A Honsu sziget csendes-óceáni partján fekszik, A Fudzsi hegy körül öt tó helyezkedik el: Kavagucsi-tó, Jamanaka-tó, Szai-tó, Motoszu-tó és Sodzsi-tó. A hegy a Fudzsi–Hakone–Izu Nemzeti Park része.  

A Fuji tulajdonképpen több rétegvulkán egymásra, illetve egymásba épülése révén jött létre. A legidősebb (kb. félmillió éves) egy eltemetett sztratovulkán(=rétegvulkán), a Komitake; erre települt a Ko (azaz Ó)-Fuji, amely kb. Kr.e. 80 000-10 000 között pár száz éves szünetekkel folyamatosan működött, végül erre a mai Shin (Sin, azaz Új)-Fuji, amely kb. 5000 éve hasonlóképpen hosszú nyugalmi periódusokkal, de lényegében folyamatosan aktív.

A legutóbbi 1200 évben 13 alkalommal működött. Különösen 800-ban volt nagyon heves kitörése, amelynek során 35 napon át folyt a láva a központi kráterből; a lávafolyamok nagy területen ma is tanulmányozhatók. A legutolsó kitörése 1707-ben volt.Oldalain kb. 60 parazitakráter nyílik. A közel tökéletes kúp formájú, 35 km átmérőjű tűzhányó különlegessége, hogy kőzetanyaga bazaltos jellegű.

A Fuji meredek, 20-35°-os lejtőin gyakoriak a csuszamlások, sőt az erdőhatár (2500 m) fölött télen lavinák is sokszor keletkeznek. A lepusztulás mértéke jelentős, a hegy oldalába sokfelé mély eróziós barázdák és völgyek mélyülnek, melyek már a kráterperemen megkezdődnek. A turisták és zarándokok százezrei is szerepet játszanak a nagyon erős erózió kialakulásában. 

Úgy gondolják, hogy először egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. Mivel ősidők óta szent hegynek számít, a Fuji-hegy környéke tiltott terület volt a nők számára egészen a Meidzsi-korig. A Fuji-hegynek harci hagyományai is vannak: a régi szamurájok a hegy lábánál szoktak volt edzeni, közel a jelenlegi Gotemba városhoz.    
A hegyre felfelé is, lefelé is négy különböző útvonal alakult ki. Tokióból indulva a legnépszerűbb és legkevésbé meredek a Kavagucsiko-Josidagucsi útvonal.          

Aokigahara a hegy lábánál fekvő erdő, amelyhez sok legenda kapcsolódik. Az egyik szerint a hegy sziklái nagy mennyiségű vasat tartalmaznak, ezért az iránytűk itt nem működnek. Ez a legenda teljesen hamis. A japán önvédelmi erők és az amerikai hadsereg rendszeresen tartanak katonai gyakorlatokat az erdőben, és közben ellenőrizték, hogy az iránytűk rendesen működnek. A vasérc által gerjesztett mágneses mező túl gyenge, semhogy zavarná az iránytű vagy az elektronikus berendezések működését. Az erdőben talált barlangok sziklából és jégből vannak, még akkor is, ha a felszínen nyár van. A legenda szerint az erdőt szörnyek, szellemek és manók lakják. Az Aokigahara Dzsukai (a fák tengere), az öngyilkosságok zónája. Az 1950-es évek óta több mint 500 holttestet találtak itt, annak ellenére, hogy a hatóságok az öngyilkosságot tiltó táblákat helyeztek ki.