Földrengések

Több, mint 1 millióan veszítették életüket földrengésekben. Ez a szám a következő évszázadban megtízszereződik. Egy embert nem tud halálra rázni egy földrengés, a sok áldozatot az épületek összeomlása okozza. Be kell néznünk a Föld belsejébe, ahhoz, hogy megértsük a földrengéseket. A tektonikus lemezek mozgásai okozzák a katasztrófákat. Évente 5 cm-t mozognak és ez hatalmas feszültséget kelt a két szomszédos lemez között. 12 nagyobb kőzetlemez található a Föld felszínén, a találkozásukkor lesznek a földrengések. Ami alatt a rengésfészek (hipocentrum) található, azt nevezzük epicentrumnak. A földrengések megállíthatatlanul terjednek. A világban körülbelül 15 megalopolis létezik, ezek alatt az óriás városok alatt nagy esély van a földrengésre. Ha itt lennének nagyobb földrengések, milliós áldozatok és nagy katasztrófa lenne. 1906-ban, San Francisco-ban és 1923-ban, Tokióban voltak erős földrengések. A földrengések száma a leggyakoribb a Tűz Gyűrűjének nevezett területen. A jövőbeli földrengések megjósolásához meg kell ismernünk a múltbeli katasztrófákat.1960-ban, Dél-Chilében volt az eddig mért legerősebb földrengés, a Richter-skálán 9,5-es erősségű volt, 2000 ember halt meg. Ez a földrengés 1 milliószor erősebb, mint a Hirosimára ledobott atombomba ereje. A legtöbb áldozatot követelő földrengés Kínában volt, 850 000 emberáldozatot követelt. A legtöbb anyagi veszteséggel járó földrengés Japánban volt, 1995-ben, 6,9-es erősségű. Az anyagi veszteség 200 milliárd dollár, azért okozott ennyi kárt a földrengés, mert iparosodott városok közelében történt. Az USA-ban a legerősebb földrengés 9,2-es erősségű volt, Alaszkában, Valdoz városában, a földrengés 7 percig tartott és teljesen lerombolta a várost. San Franciscót 1989. október 17-én egy 7,1 erősségű földrengés rázta meg, ami 15 másodpercig tartott és 63 ember halt meg. 1994. január 7-én egy 6,7-es erősségű földrengés volt a városban. Egy parkolóházba beszorult egy takarító (Salvador), de a tűzoltók sikeresen kiszabadították. A földrengések általában cunamit is okoznak. 2004-ben, Indonéziában volt egy nagy cunami, 200 000 ember halt meg. Mikor Chilében volt a földrengés, Japánban óriási cunami pusztított. A tudósok úgy gondolták, hogy amilyen nagy a földrengés, olyan nagy a cunami is. De ezt egy eset megcáfolta. 1998-ban, Pápua Új-Guineában egy gyenge földrengés volt csak, viszont óriási szökőár. Ez azért volt, mert a földrengés miatt tengeralatti földcsuszamlás volt, és a sziklák és kövek kiszorították a vizet. Felfedezték, hogy Kaliforniához közel is ilyen partvolnal van, szóval bármikor lehet ott is ilyen cunami. A földrengések/cunamik előrejelzéséhez meg kell találni a megfelelő technikát. Egy tudós kitalált egy egyenletet erre, meg tudja mondani, hogy hol és mikor lesz a földrengés, de ez a módszer még nem tökéletes. 2-szer is megjósolt egy földrengést hellyel-közzel. Ha sikerül tökéletesre fejleszteni a módszerét, lehet, hogy előre tudjuk jelezni a földrengéseket.

Robbanásos vulkán

A Krakatau (angolul Krakatoa) vulkanikus sziget Indonéziában, a Szunda-szorosban Jáva és Szumátra szigetei közt.

Fuji

A Fudzsi (japánul: 富士) Japán legmagasabb hegye (3776 m) , az ország egyik jelképe, ezért gyakran előfordul a művészetben.                                                               

Katsushika Hokusai: A nagy hullám     

A hullám és a háttérben a Fuji vulkán kapcsolódik össze azáltal, hogy mindkettőt egy közös formai jegy, a (hulló) fehérség jellemzi: a hullámtaraj habja és a távoli hegyre hulló hó közös megjelenési formája a fehér pöttyök.        

A Honsu sziget csendes-óceáni partján fekszik, A Fudzsi hegy körül öt tó helyezkedik el: Kavagucsi-tó, Jamanaka-tó, Szai-tó, Motoszu-tó és Sodzsi-tó. A hegy a Fudzsi–Hakone–Izu Nemzeti Park része.  

A Fuji tulajdonképpen több rétegvulkán egymásra, illetve egymásba épülése révén jött létre. A legidősebb (kb. félmillió éves) egy eltemetett sztratovulkán(=rétegvulkán), a Komitake; erre települt a Ko (azaz Ó)-Fuji, amely kb. Kr.e. 80 000-10 000 között pár száz éves szünetekkel folyamatosan működött, végül erre a mai Shin (Sin, azaz Új)-Fuji, amely kb. 5000 éve hasonlóképpen hosszú nyugalmi periódusokkal, de lényegében folyamatosan aktív.

A legutóbbi 1200 évben 13 alkalommal működött. Különösen 800-ban volt nagyon heves kitörése, amelynek során 35 napon át folyt a láva a központi kráterből; a lávafolyamok nagy területen ma is tanulmányozhatók. A legutolsó kitörése 1707-ben volt.Oldalain kb. 60 parazitakráter nyílik. A közel tökéletes kúp formájú, 35 km átmérőjű tűzhányó különlegessége, hogy kőzetanyaga bazaltos jellegű.

A Fuji meredek, 20-35°-os lejtőin gyakoriak a csuszamlások, sőt az erdőhatár (2500 m) fölött télen lavinák is sokszor keletkeznek. A lepusztulás mértéke jelentős, a hegy oldalába sokfelé mély eróziós barázdák és völgyek mélyülnek, melyek már a kráterperemen megkezdődnek. A turisták és zarándokok százezrei is szerepet játszanak a nagyon erős erózió kialakulásában. 

Úgy gondolják, hogy először egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. Mivel ősidők óta szent hegynek számít, a Fuji-hegy környéke tiltott terület volt a nők számára egészen a Meidzsi-korig. A Fuji-hegynek harci hagyományai is vannak: a régi szamurájok a hegy lábánál szoktak volt edzeni, közel a jelenlegi Gotemba városhoz.    
A hegyre felfelé is, lefelé is négy különböző útvonal alakult ki. Tokióból indulva a legnépszerűbb és legkevésbé meredek a Kavagucsiko-Josidagucsi útvonal.          

Aokigahara a hegy lábánál fekvő erdő, amelyhez sok legenda kapcsolódik. Az egyik szerint a hegy sziklái nagy mennyiségű vasat tartalmaznak, ezért az iránytűk itt nem működnek. Ez a legenda teljesen hamis. A japán önvédelmi erők és az amerikai hadsereg rendszeresen tartanak katonai gyakorlatokat az erdőben, és közben ellenőrizték, hogy az iránytűk rendesen működnek. A vasérc által gerjesztett mágneses mező túl gyenge, semhogy zavarná az iránytű vagy az elektronikus berendezések működését. Az erdőben talált barlangok sziklából és jégből vannak, még akkor is, ha a felszínen nyár van. A legenda szerint az erdőt szörnyek, szellemek és manók lakják. Az Aokigahara Dzsukai (a fák tengere), az öngyilkosságok zónája. Az 1950-es évek óta több mint 500 holttestet találtak itt, annak ellenére, hogy a hatóságok az öngyilkosságot tiltó táblákat helyeztek ki.